MI AZ A “HYPER-GRACE”, AZAZ “HIPER-KEGYELEM”?

hqdefault

Az utóbbi években igen gyorsan terjed Magyarországon is az ún. “hyper-grace” (ejtsd: hájper-grész), azaz “hiper-kegyelem” elnevezésű teológiai irányzat. Különösen a fiatal felnőtt keresztények között terjed, terjesztik újabb hiper-karizmatikus gyülekezetek vagy keresztény hipszter-mozgalmak ezt a tévtanítást, ami alapjaiban teheti tönkre a hitbeli fejlődést. Ez a tan jellegéből fakadóan könnyen kapcsolódik a prosperitás-teológiához is. Emiatt vettük a fáradságot, hogy némileg mélyebbre ásva ebben a heretikus tanban, feltárjuk a legjellemzőbb elemeit.

Teológiai elemzés

Tehát a hyper-grace (továbbiakban: hiper-kegyelem) fogalmat annak az új tanításnak leírására használják, ami Isten kegyelmét hangsúlyozza más lényeges, keresztény tanításbeli elemek kizárásával, mint pl. a bűnbánat vagy a bűnvallás. A hiper-kegyelem tanítói azt hangoztatják, hogy minden bűn – legyen az múltbeli, jelenbeli, vagy jövőbeli – már megbocsájttatott, és így nem kell a hívőknek semmit sem megbánniuk vagy megvallaniuk. A hiper-kegyelmi tanítás kimondja, hogy amikor Isten reánk néz, csak szent és megigazított embereket lát. A hiper-kegyelmi tanítás következtetése az is, hogy ugyanúgy nem kötelez minket Jézus tanítása, ahogy nem vagyunk a törvény alatt sem; a hívők nem felelősek a bűneikért; bárki, aki ezekkel nem ért egyet, az farizeusi törvényeskedő. Röviden: a hiper-kegyelem tanítását terjesztők istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják. (Júd 4) és az antinomianizmussal flörtölnek (“anti” = ellen; “nomosz” = törvény; az antinomianizmus olyan eredetileg nem keresztény szellemi irányzat, amely elutasítja a törvényeket és a törvényeknek való engedelmességet, illetve az erkölcsi, a vallási és a társadalmi normákkal szemben lép fel).

Jézusnak a Jelenések könyvében a hét gyülekezethez intézett hét mondása erősen ellentmond annak az elgondolásnak, hogy a keresztényeknek nem kell bűnbánatra jutniuk. Az efézusi gyülekezetnek ezt mondja Jézus: Emlékezzél tehát vissza (és vedd észre), honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. (Jel 2,4). Jézus a hét gyülekezetből ötöt megdorgál, és bűnbánatot, megtérést kíván tőlük (Jel 2,4.6.20; 3,3.15-19). Tehát messze nem igaz, hogy a hívők nem vonhatók felelősségre a bűneikért; felelniük kell Jézusnak engedetlenségükért (lásd 1Kor 5,10).

A hiper-kegyelem tanítói az Ószövetséget és a Tízparancsolatot  irrelevánsnak tartják az újszövetségi hívők számára. Azt is tanítják, hogy Jézus feltámadás előtt mondott beszédei a régi szövetség részét képezik és többé nem alkalmazhatók az újjászületett hívők esetében. De igaz-e ez?

A Mk 13,31-ben Jézus azt mondja, hogy az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Mielőtt Jézus felemeltetett a mennybe, megígérte, hogy az Atya elküldi a Szent Lelket, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek (Jn 14,26). Ha Jézus beszédei már nem alkalmazhatók, vagyis nem érvényesek a benne hívőkre, akkor miért kell bennünket emlékeztetni azokra?

A hiper-kegyelmi tanítás jó példa az igazságnak a tévedéssel való összekeverésére. Az Isten kegyelme szépségének és erejének hangsúlyozása jó dolog, de némely tanítók  egyszerűen figyelmen kívül hagyják azt, amit Pál Isten teljes akaratának nevez (ApCsel 20,27). Például az igaz, hogy Isten megbocsájtott a keresztényeknek, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk soha nem kell megvallanunk a bűneinket. A Jak 5,16-ban ez áll: Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Ha meg kell vallanunk bűneinket egymás előtt, akkor miért ne kellene beismernünk azokat Isten előtt is, mivel minden bűn végső soron Isten ellen elkövetett bűn (Zsolt 51,4)?

Továbbá, az 1Ján 1,9 világos instrukciót ad a hívőknek a bűn megvallásával kapcsolatban. Ez az igevers a ha feltételes módot bevezető szócskával kezdődik: Ha megvalljuk bűneinket, (akkor) hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ez egy ok-okozat jellegű állítás, ami azt foglalja magában, hogy a másodikkal, vagyis az okozattal nem rendelkezhetünk addig, amíg az első be nem teljesül. Isten véren megváltott gyermekeiként már nem azért valljuk meg bűneinket, hogy megmeneküljünk a kárhozattól, hanem azért valljuk meg bűneinket, hogy helyreálljon az Atyával való bensőséges kapcsolatunk. “Helyzetileg igazak” vagyunk, de “gyakorlatilag bűnösek”.

Ezzel az érvvel kapcsolatban a hiper-kegyelem hirdetői elutasítják azt, hogy János levele a hívőknek íródott volna. Mindenesetre az 1Ján 2,1 ezzel kezdődik: Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus. János tehát nyilvánvalóan azoknak a hívőknek ír, akiket ő személyesen is ismer. Ez azt jelzi, hogy az ő hívő barátai valóban vétkezhetnek, és hogy amikor ezt teszik, akkor meg kell azt vallaniuk.

A hiper-kegyelmesek azt is állítják, hogy a Szent Lélek sohasem fogja vádolni bűneik miatt a keresztényeket. Régi, kipróbált keresztényeknek korán fel kell ebben ismerniük a csapdát, a szándékos megtévesztést. Krisztus minden tanítványa érezte már a Szent Lélek ellenállhatatlan ítéletét, amikor bűnt követett el. Jézus a Szent Lelket az igazság Lelkének (Jn 15,26) nevezi. Az igazság a szó legszorosabb értelmében nem tolerál semmilyen hamis, hazug dolgot. Amikor az igazság Lelke egy hívő életébe, gondolkodásába beköltözik (1Kor 6,19), megítél mindent, ami nem igaz.

A fentieket összegezve azt mondhatjuk, hogy sok dolog, amit a hiper-kegyelmi tanítók mondanak, igaz. Valóban kegyelem által vagyunk megmentve, nem tetteinkből fakadó jutalomként (Ef 2,8-9). Isten kegyelme valóban csodálatos, hatalmas és ingyenes (1Tim 1,14). Mindenesetre a hiper-kegyelem tanítása a Szentírás többi részével viszont nincs összhangban. Minden esetben, amikor egy bizonyos tant, doktrínát túlhangsúlyozunk a kizárólagosságig menően, akkor hibába esünk, mert nem fejtegetjük helyesen Isten Igéjét (2Tim 2,15).

Jézus telve volt kegyelemmel és igazsággal (Jn 1,14). Ez a kettő finom egyensúlyban van egymással és bármely oldal irányába való elbillenés hamis evangéliumot eredményezhet. Minden új tanítást össze kell vetnünk Isten teljes tanításával, és meg kell tanulnunk figyelmen kívül hagyni minden olyan dolgot, tanítást, amely akár kevéssé is, de meg akarja változtatni Isten igazságát (1Ján 4,1).

Hogyan ismerhetjük fel a hiper-kegyelmet hirdető gyülekezeteket, tanítókat?

  1. A prédikátor sohasem beszél a bűnről, a bűn ellen.
  2. A lelkipásztor sohasem foglal állást kulturálisan a megigazulás mellett.
  3. Az Ószövetséget alapvetően teljes mértékben ignorálják.
  4. Olyan embereknek is megengedik, hogy tanítsanak és vezessék a szolgálatokat, vagy egyáltalán részt vegyenek a szolgálatban, akik teljességgel erkölcstelen életet élnek.
  5. A lelkész gyakran beszél az intézményes egyházzal szemben.
  6. A vezető lelkész gyakran a tized ellen beszél.
  7. A lelkész csak pozitív, motivációs beszéd jellegű prédikációkat tart.
  8. A gyülekezeti tagok szabadon élhetnek nyilvánvalóan bűnös életet.

Halász Zsolt

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s