Gal 4,12-20

12 Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg. 13 Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot, 14 és ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. 15 Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna. 16 Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? 17 Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, hogy aztán értük buzgólkodjatok. 18 Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek, 19 gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus. 20 Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és más hangon beszélni veletek, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.

13-14: Pál betegsége olyan betegség volt, ami a Galácia-beli gyülekezetek meglátogatása idején kínozhatta Pált. A világ gyakran érzéketlen az emberek fájdalmával és szenvedésével kapcsolatban.. Pál azért dicséri meg a galáciabelieket, hogy nem sértegették annak ellenére, hogy egészségi állapota erre kísértette őket (nem magyarázza el pontosan, hogy mi volt ez az állapot). Az ilyen gondoskodás volt az, amire Jézus hív bennünket akkor, amikor a hajléktalanok, az éhezők, a betegek és a börtönben lévők felé való szolgálatra hív bennünket. Amikor ezt tesszük, akkor az olyan, mintha azt magával Jézussal tennénk (Mt 25,34-40). Elkerülöd-e a fájdalmak között lévőket, vagy akik nehézségekben vannak, vagy akarsz-e róluk úgy gondoskodni, mintha az maga Jézus Krisztus lenne?

(Egy másik elmélet Pál betegségével kapcsolatban, hogy a damaszkuszi úton látott nagy fény miatt valamilyen szembetegsége maradt vissza, ami “tüskeként” haláláig elkísérte. Ebben az esetben a szövegben található kép az ok miatt szó szerint értelmezendő.)

15: Elvesztetted az örömödet? Pál azt érzékelteti, hogy a galáciaiak elvesztették az üdvösségük feletti örömüket, méghozzá kifejezetten a legalizmusuk, a törvénynek (emberi vallásos elvárásoknak) való behódolás miatt. A legalizmus (“törvényeskedés”) azért veheti el az örömödet, mert

  1. az embereket inkább a bűntudatba szorítja bele, mintsem a szeretettség tudatába;
  2. inkább önutálatot gerjeszt az emberben, mintsem alázatot;
  3. a teljesítményt helyezi az Istennel való kapcsolat fölé;
  4. azt emeli ki, hogy milyen messze is estünk ahelyett, hogy milyen messze is jutottunk el a Jézus Krisztus személyes és műve miatt.

Ha a bűnösnek és vétkesnek érzed magad és alkalmatlannak, akkor vizsgáld meg, hogy a figyelmed mire is irányul! A Krisztusban való hitben élsz, vagy állandóan mások igényeihez és elvárásaihoz próbálsz igazodni? A bűnbánat jó és helyes dolog, mert átélhetjük benne azt, hogy bármennyire is szeretnénk, nem vagyunk tökéletesek. A bűnbánatot a bűnvallásnak és a szabadulásnak kell követnie, mert ez hozza meg a Krisztus általi szabadulás örömét az életünkbe.

16: Pál nem tett szert túl nagy népszerűségre, amikor a galáciai hívők szemére vetette, hogy elfordultak a Krisztusban való első hitüktől. Az emberi természet nem változott sokat azóta: még mindig idegesek leszünk, ha megszidnak bennünket. De ne írjuk le azt az embert, aki a felelősségünkre emlékeztet. Lehet igazság abban, amit az illető mond. A szavait hallgassuk alázattal és gondoljuk végig azokat. Ha felfedezed, hogy változnod valamilyen hozzáállásodban vagy cselekedetedben, akkor tegyél is lépéseket annak érdekében!

17: A hamis tanítók azt állították, hogy ők vallási tekintélyek és szakértők a judaizmus és a kereszténység területén. Arra hivatkozva, hogy csak ők szeretnék a helyes dolgot, a hívőket arra akarták rávenni, hogy őket kövessék. Pál ezzel arra mutat rá, hogy teljesen hibás a gondolkodásuk, és hogy az indítékaik önzőek. A hamis tanítók gyakran nagyra becsültek és meggyőzőek. Éppen ez az oka annak, hogy minden tanítást szembe kell állítani és meg kell vizsgálni a Szentírás tükrében!

A lelkész, a prédikátor, aki csak a bűnökre emlékezteti az embereket, az hamis tanító, mert nem hirdeti a Krisztusban való szabadulást. A bűntudatkeltéssel csak magához akarja kötni az embereket; magának akar követőket szerezni és nem a Krisztusnak. Pál – amikor magáról ír – nem magára, hanem az általa (szinte kizárólag csak általa) képviselt evangéliumra és a Krisztus Jézusra gondol. Tehát nem magának akar követőket és az életmódját finanszírozó gyülekezeti tagokat toborozni, hanem minden erejével és belső fájdalmával azt szeretné, ha minél többen juthatnának el a Krisztusban való üdvösségre.

Az a lelkész vagy igehirdető is hamis tanító, aki tendenciózusan elhallgatva az ember bűnösségét, csak a “megnövekedett”, azaz hiper-kegyelemről prédikál. Egy “hiper-kegyelmes” prédikátort hallgatva nem is tudjuk, hogy igazából miért is van szükségünk Isten kegyelmére, de “annyira fel tud dobni”.

19: Pál sok embert vezetett a Krisztushoz, és segített a lelki (spirituális) fejlődésükben. Lelki “szülőként” sikerének talán az egyik fontos oka az a mély aggodalom és törődés volt, amit lelki “gyermekei” iránt érzett: ezért hasonlította saját, a hitetlenségük feletti fájdalmait a gyerekszülés fájdalmaihoz. A gondoskodásban ugyanezt az intenzitást kell tanúsítsuk azok felé, akik számára lelki szülők vagyunk. Ha embereket vezetsz a Krisztushoz, akkor emlékezz arra, hogy neked segítőleg mellettük kell állnod a felnövekedésük során.

Reklámok